A neokohn.hu cikke

                                                                Nabatele. Egy lebegő zsinagóga Velencében Anna Kamyshan – Kép a művésztől.

A 61. Velencei Biennálé hivatalos kísérőprogramjaként július 16. és szeptember 16. között látható, 25 méterrel a lagúna felett lebegő zsinagóga-installációt Anna Kamyshan ukrán-zsidó művész készítette.

Egy különleges, felfújható zsinagóga emelkedett a velencei lagúna fölé a 61. Velencei Biennálé hivatalos kísérőprogramjának részeként, amelyet a londoni székhelyű ukrán-zsidó művész és építész, Anna Kamyshan alkotott.

Hogyan került Velencébe a lebegő zsinagóga?

A monumentális, Dávid-csillaggal díszített lebegő zsinagóga a Nabatele nevet kapta. Kamyshan szerint a "nabat" szláv és török nyelvekben veszélyre figyelmeztető harangszót jelent, míg az "ele" jiddis kicsinyítőképző. A mű így egyszerre jelképez figyelmeztetést és közösségi összefogásra szóló felhívást, zsidók és nem zsidók számára egyaránt.

                                                                                Anna Kamyshan – Portré: Tea Monselesan és Fanni Baranyi.

Az alkotás egy 2025-ös Yiddishland-projektből nőtte ki magát, amelyben Kamyshan eredetileg mesterséges intelligenciával készített videón mutatta be egy lebegő zsinagóga vízióját. Az elképzelés szerint az installáció a jiddis világ fontos városai – többek között New York, Berlin, Varsó, Antwerpen, Tel-Aviv, Montreal és London – fölött jelent volna meg. A koncepció végül akkora visszhangot váltott ki, hogy a Biennálé hivatalos kísérőeseményévé vált, és fizikailag is megvalósult.

A héliummal töltött, kettős falú szerkezet több mint 12 méter magas és hét méter széles. Mozgását teljes egészében a szél és az időjárás határozza meg: nyugodt időben magasra emelkedik, erősebb légmozgás esetén pedig közelebb ereszkedik a vízfelszínhez. Bár valójában biztonságosan rögzítették, látványa azt az érzetet kelti, mintha nem tartozna sehová – egyszerre lenne mindenütt és sehol.

                                                                                                    Kép a művésztől. 

Velence és a zsidóság

A mű különleges történelmi utalást is hordoz. Ötszáz évvel ezelőtt Velencében a zsinagógák nem jelenhettek meg a városképben, ezért a zsidó közösség kénytelen volt imaházait hétköznapi épületek belsejében elrejteni. A város fölé emelkedő zsinagóga ezért a láthatóság és a zsidó jelenlét szimbóluma is. Kamyshan ugyanakkor hangsúlyozta, hogy számára még ennél is fontosabb az alkotás "gyökértelensége", amely a zsidó nép évszázados vándorlását idézi fel, amikor saját állam hiányában közösségeik szerte a világban éltek.

                                                                                                 Magritte A pireneusok kastélya, 1959.

A művész orosz nyelvű családban nőtt fel Ukrajnában, dolgozott Moszkvában, Grazban és Kijevben is, majd az orosz invázió kitörése után Londonba költözött, miközben részben New Yorkban is él. Elmondása szerint identitását alapvetően meghatározta, amikor 11 éves korában megtudta, hogy zsidó származású. A zsidó örökségével igazán akkor kezdett mélyebben foglalkozni, amikor részt vett a kijevi Babij Jar Holokauszt Emlékközpont koncepciójának kidolgozásában. Mint gyermekkorában megtudta, saját családjának zsidó tagjait a nácik a Harkiv melletti Drobickij Jar tömegmészárlás során gyilkolták meg.