A neokohn.hu és a zsima.hu írásai

Péntek este beköszöntött a szukkot, a zsidó naptár egyik legörömtelibb ünnepe. Hét napra a sátor válik otthonná, előkerül az etrog és a luláv, a zsidóság arra emlékezik: a valódi biztonságot nem a házak vastag falai, hanem Isten gondviselése adja.

Szeptember 25-én, péntek este napnyugtakor kezdődött a szukkot, vagyis a sátrak ünnepe. A tisré hónap 15-én kezdődő ünnep közvetlenül ros hásáná és jom kipur után érkezik, ám a komoly önvizsgálatot ekkor már az öröm váltja fel. Nem véletlen, hogy a zsidó liturgia szukkotot zmán szimcháténu, vagyis "örömünk ideje" néven említi.

Az ünnep hét napon át tart. Izraelen kívül az első két nap teljes ünnepnap, ezeket követik a chol hámoéd, vagyis a félünnepi hétköznapok. Szukkot után következik Smini Áceret, majd a diaszpórában külön napon Szimchát Tóra, a Tóra örömünnepe.

Mire emlékeztet a sátor?

Szukkot eredetét maga a Tóra magyarázza meg: "Sátrakban lakjatok hét napon át (…) Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorban lakattam Izrael fiait, amikor kihoztam őket Egyiptom földéről" – olvasható Mózes harmadik könyvében.

Az ünnep tehát az Egyiptomból való kivonulást követő negyvenéves pusztai vándorlásra emlékeztet. A rabbinikus hagyomány kétféleképpen értelmezi a Tórában említett sátrakat. Az egyik vélemény szerint valódi sátrakról van szó, amelyekben őseink a pusztában éltek, a másik szerint az ánáné hákávodot, a dicsőség felhőit jelentik, amelyekkel Isten védelmezte a zsidó népet.

Ez adja a szukká legfontosabb spirituális üzenetét is. Az ember egész évben igyekszik biztonságot építeni maga köré: házat, egzisztenciát, vagyont. Szukkotkor azonban egy hétre elhagyjuk megszokott otthonunkat, és egy törékeny, ágakkal fedett sátorba költözünk. Ezzel fejezzük ki, hogy végső soron nem a falaink vastagsága, hanem az isteni gondviselés ad valódi biztonságot.

Egy hétre a szukka lesz az otthon

A szukká nem egyszerű kerti sátor: pontos vallásjogi szabályok vonatkoznak rá. Tetejét szchách, vagyis a földből nőtt, de már levágott természetes növényi anyag – például nád, bambusz vagy ágak – borítja.

A Biblia nem egyszerűen azt parancsolja, hogy látogassuk meg a sátrat, hanem azt, hogy "lakjunk" benne. Ezért amit az ember egyébként otthon tenne, azt lehetőség szerint a szukkában végzi: ott eszik, iszik, tanul, beszélget és vendégeket fogad, a körülményektől és a közösségi szokásoktól függően pedig ott is alszik.

Különösen fontosak az ünnepi étkezések. A kidust is a szukkában mondjuk el, az étkezéshez pedig külön áldás, a lésév bászukká, vagyis "a sátorban lakozás" áldása kapcsolódik.

Mit jelképez az etrog és a luláv?

Szukkot másik legismertebb parancsolata az árbáát háminim, a négy növényfajta: az etrog, a luláv, vagyis datolyapálma-ág, a hádász, vagyis mirtuszág és az árává, a fűzfaág. Az ünnep napjain – szombat kivételével – áldást mondunk rájuk, majd hat irányba lengetjük őket: a négy égtáj felé, valamint felfelé és lefelé.

A Midrás-irodalom egyik legismertebb magyarázata szerint a négy növény a zsidó nép különböző tagjait jelképezi. Az etrognak íze és illata is van, így azt szimbolizálja, akiben a Tóra tudása és a jó cselekedetek egyaránt megtalálhatók. A datolyának íze van, illata nincs; a mirtusznak illata van, íze nincs; a fűzfának pedig egyik sincs.

A micvát azonban csak mind a négy növénnyel együtt lehet teljesíteni. Az üzenet világos: a zsidó nép tagjai különbözőek, de csak együtt alkotnak teljes közösséget.

Az öröm ünnepe

Szukkothoz különösen erősen kapcsolódik az öröm parancsa. A jeruzsálemi Szentély idején az ünnep egyik csúcspontja a szimchát bét hásoévá, a vízmerítés örömünnepe volt. A Siloách-forrásból vizet vittek a Szentélybe, az ünnepséget pedig egész éjszakán át tartó zene és tánc kísérte. A Talmud szerint aki nem látta ennek az ünnepnek az örömét, az életében nem látott igazi örömöt. Szukkot napjain a zsinagógában elmondjuk a hálél-hálimátés a hosánákat is. A "hosá ná" jelentése: "ments meg, kérlek"; ebből a héber kifejezésből származik a magyarban is használt "hozsánna" szó. A hetedik nap hosáná rábá, amelyhez különleges imák és szokások kapcsolódnak.

Az ünnepi sátorba vendégeket is szokás hívni. A zsidó misztikus hagyomány szerint az ünnep hét napján különleges spirituális vendégek, az uspizin – Ábrahám, Izsák, Jákob, Mózes, Áron, József és Dávid – is velünk ünnepelnek.

Szukkot, avagy sátrakban lakjatok…

A zsima.hu írása

Tisri hónap tizenötödik napjától hét napon keresztül üljük meg Szukkot, más kiejtéssel szukkajsz, szukkausz, jiddisül szükkesz, azaz a Sátrak ünnepét. Szukká jelentése: sátor, többes számban szukkot, azaz sátrak. Az ünnep megtartását a Tóra rendeli el. Mózes második könyvében olvashatjuk:

"Sátrakban lakjatok hét napon át, mindenki lakjék sátrakban. Tudják meg nemzedékeitek, hogy sátrakban lakattam Izrael fiait, midőn kivezettem őket Egyiptomból…" (3M23,42-43)

Az első két nap teljes ünnepnap, az utána következő napok félünnepek, úgynevezett chol hámoédok (halemajdok). Ez azt jelenti, hogy ezek a napok ünnepi jelleggel bírnak ugyan, de nem ünnepnapok. Lehet munkát végezni, például tüzet gyújtani, főzni, utazni.

Szukkot egyike a három zarándokünnepnek, héberül sálos regálimnak. A másik két zarándokünnep Pészách és Sávuot ünnepe. Ez azt jelenti, hogy egy évben háromszor a zsidó népnek fel kellett mennie Jeruzsálembe, hogy a Szentélyben áldozatot mutasson be. Az áldozatok bemutatása a kapcsolatot, a közösséget szimbolizálta az Ö-rökkévalóval, míg a felmenetelek célja részben a nép összefogása és egységes hitének mintegy bizonyítása volt az Ö-rökkévaló felé. Szukkot ünnepének legfontosabb előírása a sátorban lakás. A sátorban lakás azt jelenti, hogy ott kell étkezni, inni, aludni, tehát tulajdonképp ott kell élni hét napon keresztül. A szukkát a szabadban kell felállítani és legalább három oldalának kell lennie, de mindennél fontosabb, hogy a tetején ki lehessen látni. Ezért azt általában pálmalevelekkel, náddal, gyékénnyel borítják. Ha az időjárás már hűvösre fordult, rossz idő van, netán esik az eső, akkor ne aludjunk kint, de próbáljunk meg minél több időt a sátorban tölteni!

A szukká építését már közvetlenül Jom Kippur után kezdjük meg! Bármilyen apró feladattal, ami a szukkával vagy annak építésével kapcsolatos, már valamit tettünk annak érdekében, hogy az ünnepünk örömteli és vidám legyen! A sátoros ünnep, mint már említettem, tisri 15-én, tehát öt nappal Jom Kippur után kezdődik. Addigra a sátornak készen kell állnia lakói fogadására! Miután felépítettük a szukkánkat, szokás szépen feldíszíteni. Sokan gyümölcsöket aggatnak fel, áldásokat és tórai idézeteket raknak ki. Sok sátor teljesen úgy néz ki, mintha szoba lenne! A fenntarthatóság jegyében idén új elemekkel fogjuk díszíteni a sátrunkat. Szerencsére már sok szép és viszonylag olcsó dekorációs elemet rendelhetünk különböző, egyre népszerűbb oldalakról. 

Ki itt belépsz…

Mikor a sátorba lépünk, nem a reménnyel hagyunk fel, hanem a következő áldást mondjuk:

Báruch Átá HáSém Elohénu Melech HáOlám, áser kidsánu bömicvotáv vöcivánu léjsév bászuká.

Áldott vagy Te Ö-rökkévaló I-stenünk a Világ Királya, aki megszentelt minket parancsolataival, és meghagyta nekünk, hogy sátorban lakjunk.

Uspizin

A kabalista hagyomány szerint minden nap más vendég látogat el a sátrunkba. Vendégeink a következők: Ábrahám, Izsák, Jákob, József, Mózes, Áron és Dávid. E hét férfiúban az a közös, hogy életük során vendégeskedtek valahol. Ha vendégeket, rászorulókat hívunk a sátrainkba, hogy mindenki egyformán osztozhasson az ott lakás örömében, biztosak lehetünk benne, hogy a jeles vendégek is tiszteletüket teszik nálunk. Hogy melyik nap, kit látunk vendégül, azt az uspizin táblán láthatjuk. 

Luláv

A másik fontos tórai előírás az ünnepi csokor, a luláv használata. A csokor a benne található még teljesen zárt pálmaágról, a lulávról kapta a nevét. Négyfajta növényből (árbáát háminim) kell az ünnepi csokrot összeállítani. Ezek pedig: etrog, luláv, hádász és árává.

Etrog, egy citromhoz hasonló gyümölcs.

Luláv, egy hosszú pálmaág, mely még zárt.

Hádász, azaz mirtusz.

Árává, fűzfagallyak.

E négy növényből álló csokrot lengetjük meg a négy égtáj felé, majd fel- és lefelé. Szimbolizálva azt, hogy az Ö-rökkévaló mindenhol megtalálható.

Egy Midrás a négy növényt a zsidó néphez hasonlítja.

• Az etrognak van íze és van illata is, olyan zsidó emberhez hasonlít, aki ismeri a Tórát és tartja is a parancsolatokat.
• A lulávnak jó íze van, de nincs illata, ő olyan zsidó emberhez hasonlít, aki ugyan ismeri a Tórát, de nem tartja a parancsolatokat.
• A hádásznak nincs illata, de van íze, ő olyan zsidó emberre hasonlít, akinek nem áll módjában Tórát tanulni, de jócselekedeteivel kitűnik a többiek közül.
• Az árává, aminek se íze, se illata nincs. Olyan zsidó emberhez hasonlít, aki sem tudásával, sem pedig cselekedeteivel nem dicsekedhet.

De az Ö-rökkévalónak valamennyien fontosak, mindegyiküket szereti, éppen ezért össze is fogja őket egy csokorba. Ők pedig kipótolják egymást! Úgy, ahogy minket is összefog egy csokorba, hogy kipótoljuk, kiegészítsük egymást!

Mikor az ünnepi csokrot a kezünkbe vesszük, ezt az áldást mondjuk:

Báruch Átá HáSém Elohénu Melech Háolám, áser kidsánu bemicvotáv vöcivánu ál nötilát luláv.
Áldott vagy Te Ö-rökkévaló I-stenünk a Világ Királya, aki megszentelt minket parancsolataival és meghagyta nekünk a luláv használatát.

Első alkalommal még egy áldást mondunk, melyben hálát adunk az Ö-rökkévalónak!

Báruch Átá Hásém Elohénu Melech Háolám, sehechejánu vökijmánu vöhigijánu lázmán háze.
Áldott vagy Te Ö-rökkévaló I-stenünk a Világ Királya, hogy engedted megérnünk a mai napot.